.:: PART FOURTEEN ::. - Akartam, hogy tudja: fontos nekem

Sziasztok!
Nem tudok mit mondani, sajnálom a csúszást, de egyszerűen nincs a történethez ihletem, ez a rész is botrányosan rövid, de nem fogom abbahagyni ez biztos! Lehet, hogy ritkábban fognak jönni a részek, de megpróbálom kitalálni a történet további menetét. Remélem ,azért tetszeni fog a rész! Jó olvasást!(: 

Ui.: a napokban próbálok még egyet hozni, amiért ez rövid lett! :)

.:: DARCY ::.

Izgatottan álltam a tükör előtt és kritikus szemekkel méregettem magamat. Ty nemrég hívott, hogy öltözzek fel lazán, fél óra múlva itt van értem. Fintorogva bámultam a tükörképem, a ruhám egyszerű volt, a hajam bénán állt, mindent összevetve egyáltalán nem tetszettem magamnak. Vagy inkább attól tartottam, hogy Tylernek nem fogok tetszeni.
Azt hiszem elmondhatom, hogy életemben először szerelmes vagyok. Mióta megcsókolt minden gondolatom körülötte forgott és próbáltam elhitetni magammal, hogy a kapcsolatunk senkit nem fog összezavarni, feldühíteni, elszomorítani, vagy bármi más, nem kívánatos reakciót kiváltani. Erre viszont kevés volt az esély, mert sokan elítélték őt. Viszont ők nem tudják, mi áll ennek az egésznek, a viselkedésének a hátterében, nem ismerték az igazi Tylert, így nem érthettek semmit.

A csengő hangjára megugrottam és rémülten kapkodni kezdtem, mivel teljesen megfeledkeztem az időről. Gyorsan felkaptam egy ujjatlan felsőt és inkább összefogtam a hajam. Nem lett sokkal jobb, de így még éppen vállalható volt a kinézetem. 

Mikor leszaladtam a lépcsőn, anya már elmélyülten beszélgetett Tylerrel. Gyorsan végigmértem és megállapítottam, hogy mint mindig,  most is tökéletesen néz ki, pedig csak egy egyszerű fekete nadrág, farmer ing és egy pamut sapka volt rajta. 

- Szia - álltam meg mellette, azzal a feltett szándékkal, hogy minél hamarabb kiszabadítom anya karmai közül és meglépünk. - Felőlem mehetünk.

- Oké - tápászkodott fel és széles mosollyal anyához fordult. - Örültem a beszélgetésnek.

- Én is - mosolygott vissza anya és úgy látszott, őszintén gondolja. Örömmel vettem tudomásul, hogy anya kedveli Ty-t. - Jó szórakozást! - integetett utánunk, miközben kiléptünk az ajtón és Tyler irányításával elindultunk.

- Azon leszünk! - kiabáltam vissza és vigyorogva Ty-ra néztem. - Hová megyünk?

- Majd meglátod - vágta rá gondolkodás nélkül. 

- Sejtettem - húztam el a számat. - Mindegy, egy próbát megért - vigyorogtam rá vállat vonva.

 Ty csak biccentett és olyat csinált, amivel sikerült meglepnie. A kezem után nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat. Meredten néztem a kezünkre és éreztem magamon a pillantását, így kénytelen voltam felpillantani.

- Zavar? - emelte fel a kezünket.

- Dehogy! - vágtam rá kicsit gyorsan és másik kezemmel elvörösödve igazítottam a fülem mögé egy hajtincset.

- Oké - válaszolt és felvont szemöldökkel, szája sarkában apró mosollyal adta tudtomra, hogy felettébb szórakoztatom.
  - Kocsival?Most már tényleg kíváncsi vagyok, hová megyünk - sandítottam Tylerre, mikor kinyitva nekem az ezüstszürke jeep ajtaját, besegített a vezető melletti ülésre.
- Pár perc és megtudod - válaszolt mosolyogva, mikor beült a kormány mögé és indított.

Hát, a pár percből fél óra lett és akárhogy próbálkoztam, nem tudtam belőle semmit kiszedni az úticéllal kapcsolatban, de abszolút megérte.
- Ez komoly? - néztem Ty-ra kikerekedett szemekkel és elengedtem a kezét, hogy előrébb léphessek.
- Nem tetszik? - kérdezte komolyan arccal.
Körbeforogtam, hogy mindent jól lássak, majd visszaléptem hozzá és miközben átöleltem, nyomtam egy puszit az arcára. - Imádom - motyogtam, mire rám villantott egy féloldalas mosolyt.
- Akkor jó - dörmögte megnyugodva, majd a kocsihoz sétált és a hátsó ülésről előszedett néhány pokrócot és pár KFC-s zacskót. Tényleg mindenre gondolt.
- Hát, igen. Ilyen kilátás mellett a legjobb KFC-s csirkeszárnyat enni - kuncogtam fel és kiszedtem a hajamból a gumit, így hagytam, hogy a szél szabadon belekapjon.
- Örülök, hogy tetszik - vigyorgott pimaszul.
- Hogyne tetszene?! Ez csodálatos, az egész várost látni innen - mutattam le az alattunk elterülő Los Angelesre. Elbűvölt a kilátás, kezdtem elhinni, hogy LA tényleg az angyalok városa.
- Mindig ide jöttem fel, ha egyedül akartam lenni - nézett el a távolba keserű mosollyal.
- Akkor sosem mutattad meg senkinek ezt a helyet? - kérdeztem csendesen. Válaszul csak megrázta a fejét, mire közelebb csúsztam hozzá és átölelve, fejemet a vállába fúrtam. - Köszönöm, hogy elhoztál.
- Mondhatjuk, hogy tökéletes első randi? - nyomott egy puszit a hajamra, mire ösztönösen szorosabban öleltem magamhoz.
- Még annál is jobb - ismertem be zavart nevetéssel és felemeltem a fejem, hogy láthassam az arcát.
Mosolyogva bólintott, majd lehajolt és ajkát az enyémhez érintette. Engedtem, hogy végigfektessen a pokrócon és alkarjára támaszkodva követte minden mozdulatom, közben egy pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól. Karomat a nyaka köré fonva húztam közelebb magamhoz, teljesen érezni akartam a testének közelségét. Egyre hevesebben csókolt, nyelve bebocsátást kért és én hezitálás nélkül engedtem neki. Keze a derekamat markolt, miközben benyúltam a pólója alá és végigsimítottam izmos mellkasán. Tökéletes pillanat volt, egészen addig, míg a mobilja csörgése meg nem zavart.
Egy pillanat alatt elillant a burok, ami eddig körülvett minket és Ty dühösen kereste elő a mobilját. Majd mikor rápillantott a kijelzőre, azonnal megenyhült a pillantása.
- Hallo? - szólt bele a készülékbe. - Igen, a városban, volt egy kis dolgom - pillantott rám, majd feltápászkodott és kicsit arrébb sétált. Zavartan ültem fel és megigazítottam a ruhámat. - Mi? Mikor? Azok a szemét, roha... Oké, értem. Indulok - fejezte be komoran és zsebre vágta a telefont.
- Sajnálom, de mennünk kell - guggolt le mellém és elkezdte összeszedni az üres zacskókat.
- Mi történt? Baj van? - kérdeztem óvatosan, miközben segítettem neki mindent visszavinni a kocsihoz.
- Az öcsémmel - bólintott mereven. - Hazaviszlek, aztán elintézem.
- Ne! - bukott ki belőlem, mire értetlenül pillantott rám. - Veled megyek. Szeretném megismerni a családod és... hátha segíthetek - tettem hozzá félszegen. Néhány percig csendben meredt maga elé, aztán rám nézett.
- Hols... Köszönöm - bólintott és a kezemért nyúlt. Az övére kulcsoltam az ujjaimat és megszorítottam a kezét. Éreztetni akartam vele, hogy tudja, rám mindig számíthat.

.:: PART THIRTEEN ::. - Döntések és következmények

Hai, babes! :)

Itt is lennék a következővel, bocsi a késésért! :) Remélem tetszeni fog, habár nem olyan eseménydús, de az elkövetkező pár rész már inkább az lesz! Azért várom a véleményeket! :)

Jó olvasást! x

.:: HARRY ::. 

Amint Darcyt kiraktam a házuk előtt, rögtön tudtam, hogy nem tudok tovább titkolózni. Tudniuk kell, hogy ő az enyém és Taylorral sem lenne tisztességes, ha továbbra is úgy tennék, mintha őt szeretném. Bár a kapcsolatunk csak a menedzserek által megrendezett színjáték, joga van tudni, hogyan döntöttem. Szememmel Darcyt követtem, ahogyan az ajtóhoz sétál és a kulcsot a zárba illeszti, közben előkaptam a telefonomat, megnyomtam a hívógombot és a fülemhez emelve vártam.

- Harry? - szólt bele meglepetten Taylor, valószínűleg nem várt a hívásomra.

-Igen, én vagyok. Ráérsz most? 

- Persze, de miért? Azt hittem csak holnap találkozunk, a megnyitó előtt - kérdezte zavarodottan.

A francba! Teljesen kiment a fejemből, hogy meghívtak az új hotel megnyitójára, amire mindenki azt várja, hogy Taylorral érkezzek. Most már nem tűnt olyan jó ötletnek, hogy pont most zárjam le a rövid ismeretségünk, de már nem visszakozhattam.

- Harry, itt vagy még?

- A megnyitó, persze... tudom, de valamiről beszélnünk kell. Tudnánk találkozni, negyed óra múlva a hoteledhez legközelebbi Starsbucksban? - túrtam bele a hajamba és idegesen csaptam a kormányra.

- Harry, mi történt? Megijesztesz!

- Csak, legyél ott, oké? Szia! - mormoltam sietve és kinyomtam a telefont, majd az anyósülésre dobtam. Beindítottam a motort és elindultam a belvárosba.

Mikor beléptem a kávézó ajtaján, szinte azonnal megláttam Taylort. Az egyik sarokasztalnál ült, keresztbe tett lábakkal és körmével idegesen kopogtatta az asztalt. El kellett ismernem, nagyon csinos volt, de én ismertem a belső tulajdonságait is, amik már korántsem voltak ilyen figyelemreméltóak. Néztem pár másodpercig és arra gondoltam, hogy más körülmények között, ha nem a menedzser boronál össze minket, akkor sem tudtam volna soha beleszeretni. Egyszerűen... nem volt meg benne az, ami Darcyban.
- Harry! Végre, hogy itt vagy! - pattant fel, ahogy odaléptem az asztalhoz és karjait a nyakam köré akarta fonni, de elutasítottam a közeledését és intettem, hogy üljünk le.
Arcáról lefagyott a mosoly, de engedelmesen visszaült a helyére, én pedig letelepedtem az övével szemben lévő székre.
- Harry, mi volt az a telefon? - kérdezte feszülten és a kezdeti nyugodt álarca kezdett eltűnni.
- Taylor, az a helyzet...
- Elnézést... ne haragudjatok, nem akarok zavarni, de Harry... kérhetnék esetleg egy autogrammot? - állt meg az asztalunk mellett egy aranyos, sötétbarna hajú lány és félénk mosollyal nyújtott felém egy füzetet és tollat.
- Persze - villantottam rá egy széles mosolyt, amitől elpirult és egyik lábáról a másikra billegve várt, míg ráfirkantottam a nevem a papírdarabra.
- Köszönöm - lehelte és hosszú haját meglibbentve távozott. Mintha csak Darcyt láttam volna. Kezdek megőrülni, ha meglátok egy lányt, rögtön Darcyra emlékeztető vonásokat keresek rajta. Utánabámultam pár másodpercig, de Taylor hangja visszazökkentett a valóságba.
- Szóval, miért akartál beszélni velem?
- Taylor... mi nem lehetünk többet együtt - sóhajtottam fel. - Mást szeretek és nem lenne helyes sem vele, sem veled szemben. Ha akarod megmondom én a menedzsereknek és...
- Ki az? - szakított félbe, tőle szokatlanul nyugodt módon.
- Öhm... az nem fontos - kerestem meglepetten a szavakat.
Részben azért kértem, hogy a Starsbucksba jöjjünk, hogy elkerüljem az esetleges sírást és ordítozást. Nem számítottam érzelmi kitörésre, de váratlanul ért, hogy ennyire nyugodt, sőt, szinte közönyös a dologgal szemben.
- Harry, ki az? - ismételte meg lassan. Komolyan, mintha egy gyenge elméjűhöz beszélne! Úgy éreztem, az irányításom nélkül megfordult a kocka és a csúnya, szívtörő, szakítóból, én lettem a kihallgatott fél.
- Darcy.
Ahogy kimondtam a nevét, érezhető változás állt be Taylor viselkedésében. Először megdermedt, mozdulatlan arccal rám meredt, majd megdöbbenésemre mosolyogni kezdett, mire az én szám maradt tátva.
- Arra számítottál, hogy kiborulok, ugye? - nevetett fel Taylor az arckifejezésemet látva. - Harry, nem haragszom. A te döntésed és én örülök, hogy boldog vagy - mosolygott és átnyúlva az asztal fölött kezét az enyémre fektette és megszorította. - Egy feltétellel.
- És mi az? - nyögtem ki, még mindig elképedve.
- A menedzsereknek te mondod meg! - jelentette ki még mindig idegesítően kedves mosollyal. - De most mennem kell. Majd találkozunk, Harry - búcsúzott, majd felállt és kisétált a kávézóból.
Néztem, ahogy eltűnik az ajtó mögött, majd vissza az üres helyre és tanácstalanul beletúrtam a hajamba.
- Hát, ez könnyen ment - dörmögtem bizonytalanul. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Túl egyszerű volt.

.:: HOLLY::.

Miután Harry kitett a házunk előtt, megpróbáltam a lehető leghalkabban besurranni, bár kevés volt az esély, hogy apa nem vette észre, hogy nem töltöttem itthon az éjszakát. Hangtalanul becsuktam az ajtót és még gyorsan kilestem az ablakon. Harry még mindig a házunk előtt állt és éppen telefonált valakivel. Feszültnek tűnt és miután befejezte a beszélgetést, ledobta a telefont az ülésre, ideges mozdulatokkal indította a kocsit és elhajtott.
Sóhajtva húztam vissza a függönyt és elindultam a konyha felé. Aggódtam Harry viselkedése miatt és tartottam apa haragjától is, fáradt voltam és másnapos, nem akartam semmi mást, csak belefeküdni az ágyamba, a fejemre húzni a takarót és kizárni a külvilágot. Úgy terveztem, hogy átosonok a nappali előtt, de a mai nap nem az én napom.
- Hová- hová, kisasszony?
Nyakamat behúzva visszaléptem a nappali ajtóba és farkasszemet néztem apával. Az arca nem árult el semmi érzelmet, de sejtettem, hogy eléggé dühös ahhoz, hogy ne próbáljam meg kihúzni a gyufát.
- Szia, apa.
- Elárulnád, hol a fenében voltál egész éjszaka?
- Én... én csak - dadogtam elvörösödve és még mindig az ajtóban toporogtam apa sötét pillantásának kereszttüzében.
- Darcy! Nem próbálj meg átverni!
- Én... Harrynél voltam - nyögtem ki csendesen és behunyt szemmel vártam a szidalmakat. Viszont mikor egy perc elteltével is néma csend volt óvatosan kinyitottam a szemem. Apa engem nézett, de a szigorú arckifejezés eltűnt, helyette derűs tekintettel méregetett és mintha egy mosoly bujkált volna a szája szegletében. Mi a fene? Ma mindenki megőrült?!
- Gyere ide, Cece! - ütögette meg maga mellett a kanapét és megvárta, amíg hitetlenkedve lehuppanok mellé. - Látom, bárhogy is próbálom,  nem tudlak távol tartani Stylestól - csóválta a fejét elnézően.
- Én...
Kezdett eléggé frusztrálni, hogy ennél többet kénytelen vagyok kinyögni, de úgy tűnik, apának éppen kapóra jött, hogy nem vagyok beszédes kedvemben.
- Kislányom, azt hiszed nem vettem még észre, hogy néz rád a kölyök? Még a bolondos, öreg apádnak is feltűnt, hogy le sem tudjátok venni egymásról a szemeteket - Igen, az határozottan egy mosoly! Mi történt tegnap óta, hogy mindenki ennyire kifordult magából? - Hiába, Taylorral ez nem működik köztük, pedig csak azt akartam, hogy elaltassuk a folyamatos csajozásáról szóló híreszteléseket. Azt hiszem jobb lesz, ha a napokban bejelentjük a szakításuk, különben Harold jön ki rosszul a dologból. Nem akarom, hogy azzal kerüljön az újságok címlapjára, hogy megcsalta a barátnőjét a lányommal. El kell intéznem, hogy minél hamarabb nyilvánosságra kerüljön a szakításuk - A végén már nem is nekem szólt apa monológja, egyszerűen csak hangosan gondolkozott és mint mindig, itt is a média volt az első.
- Akkor nem haragszol? - tettem fel az óvatos kérdést.
- Az hogy beleegyeztem a dologba, nem jelenti azt, hogy nem haragszom. Szeretném, ha boldog lennél, de ismerem Harry-t, ezért vannak fenntartásaim. Nem szólok bele, viszont, ha csak egy szavával is megbánt, velem gyűlik meg a baja. Nekem a te boldogságod a legfontosabb, kicsim - ölelt magához és suta mozdulattal egy puszit nyomott a hajamra.
El akartam mondani neki, hogy Harry nem olyan és nem bántana meg engem semmivel, de az utolsó mondat annyira meglepett, hogy összeszorult a gyomrom és csak arra voltam képes, hogy karjaimmal erősen magamhoz szorítsam.
- Szeretlek, apa - súgtam a fülébe, amivel sikerült mosolyt csalnom az arcára.

Apa elvonult a dolgozószobájába elintézni néhány telefont, én pedig felvonszoltam magam a szobámba és végre bedőlhettem az ágyamba. Most vettem észre, hogy még mindig Harry ruhájában vagyok. Beletemettem arcom a pólójába és mélyen magamba szívtam az illatát.
Mélységesen megbántam, amit Taylorral kapcsolatban mondtam neki, de féltettem. A csaj már megmutatta, hogy nem az a szende lány, akinek mutatja magát. Jó lett volna ezt Harrynek is elmondani, elmesélni a Taylorral folytatott beszélgetést, hogy megértse, miért mondtam azokat a dolgokat, de biztos voltam benne, hogy a göndör rögtön letámadná az énekesnőt.
Tehetetlenségemben a párnába temettem a fejem és belesikítottam. Most kezdtem csak megérteni, hogy Darcy élete nem is olyan egyszerű...