.:: PART TEN ::. - Én... szeretlek!

Hai, babes!
Meghoztam, nem akarok hosszú ódákat zengeni, köszönöm a kommenteket minden részhez, imádlak titeket!  Jó olvasást! :) x

.:: HOLLY ::.

Azért jöttem ide, hogy beszéljek Harryvel az érzéseimről, de most már csak azt akartam, hogy elmondja az igazat vagy kihagyjon engem a hazugságaiból és elfelejtsen. Niall megpróbálta elterelni a gondolataim, nagyon aranyos volt, ahogy vicces sztorikat mesélt a srácokról, értékeltem az igyekezetét, amit a telefonom rezgése zavart meg.

Tudnánk beszélni? Gyere a géphez, fontos! D.

Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Eddig csak pár SMS-t váltottunk, hogy minden rendben van-e a másikkal és egyszer beszéltünk telefonon, akkor is csak pár percet, mert anya éppen hazaért és le kellett tennie. Ennek tényleg fontosnak kell lennie, ha így akar velem beszélni.

- Niall, kölcsön tudnál adni egy laptopot? - fordultam az ír srác felé, aki még mindig mondta a magáét, észre sem vette, hogy egy ideje nem figyelek rá.

- Mi? Öhm..ja, persze - Felpattanva a kanapéról, eltűnt egy ajtó mögött és néhány másodperc múlva egy laptoppal a kezében jött vissza, amit a kezembe nyomott.

- Lehetne, hogy...

Niall csak vigyorogva biccentett. - Úgy is reggelizni készültem - simogatta meg a hasát és majd hálás vigyoromtól kísérve eltűnt a konyhaajtó mögött.

Bekapcsoltam a gépet és amíg vártam, hogy betöltsön, türelmetlenül doboltam a billentyűzeten. Miután végre felvillant a képernyőn az üdvözlő szöveg, bekapcsoltam a Skype-ot és szinte azonnal fogadtam Darcy hívását.

- Szia, de jó, hogy rögtön tud... jézusom, te a srácoknál vagy? - takarta le a képernyőt, hogy ne látszódjon a kamerában.

- Nyugi, egyedül vagyok. Niall a konyhában van és ahogy ismerem nem szabadul ki onnan egyhamar, a többiek pedig alszanak - csitítottam. - Inkább azt mondd, mi volt olyan fontos, ami nem várhatott.

- Ismered Tyler Barsowt? - válaszolt kérdésemre egy újabbal.

- Tyler Barsowt? Azt a Tyler Barsowt? Axel haverját? Istenem Darcy, kérlek csak azt ne mondd, hogy...

- Nem, ne értsd félre! - szakított félbe. - Csak megismertem és valaki leégette a báli díszleteket és segít újra csinálni - hadarta el egy szuszra.

- Micsoda? Felgyújtották a díszleteket? De ki volt az? - kérdeztem döbbenten.

- Hát, ez az, hogy senki sem tudta, de ma követtem Tylert. Axellel találkozott és arról beszéltek, hogy Axel csinálta a tüzet, Tyler pedig megmondta neki, hogy hagyjon békén... de Axel azt mondta, hogyha megtudnám mit művelt Tyler, akkor messziről elkerülném - Darcy itt elakadt és ijedt arccal pislogott a kamerába. - Mibe keveredtem, Holly?

- Nem tudom - sóhajtottam fel. - Mindenki csak arról beszél, hogy Axelnek régen súlyos drogproblémái voltak, többet senki sem tud, de az biztos, hogy nem tanácsos összeakaszkodni velük - magyaráztam, de közben Darcy elfehéredett arcát figyeltem. Úgy tűnt nem rám figyel, a vállam fölött egy pontra szegezte a tekintetét. Megfordultam és megpillantottam a konyhaajtóban tátott szájjal álldogáló Niallt.

- Én csak... csak meg akartam kérdezni, hogy... - dadogott össze-vissza, köztem és Darcy között kapkodva a tekintetét. Kezemet a tenyerembe temettem és felnyögtem. Lebuktunk...

Miután mindent elmondtunk Niallnek és megígértettük vele, hogy nem szól a fiúknak, Darcy elköszönt és kikapcsoltuk a gépet. Éppen jókor, mert a többiek is szállingózni kezdtek az emeletről és Louis hangos csatakiáltással vetette rám magát. Gyorsan megböktem Niallt, aki még mindig olyan arcot vágott, mintha szellemet látott volna, majd megölelgettem Louist és utólag is Boldog Születésnapot kívánva átadtam az ajándékát. 

- És várod már a bulit? - karolta át a vállam és vidáman csillogó szemével az arcomat pásztázva.

- Milyen bulit? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Mi az, hogy milyen bulit? Természetesen a szülinapi bulimat! - vigyorogta, majd értetlen arcomat látva szemei kikerekedtek és elkomorult. - Harry nem szólt? Az ő feladata lett volna, hogy felhívjon!

Csak megráztam a fejem és gyors pillantást váltottunk az ír sráccal. Csak neki mondtam el, hogy Harry nálam töltötte az éjszakát, majd a srácokra hivatkozva korán reggel lelépett és most kitudja hol és kivel van. Bár nekem lett volna egy tippem...

- Kinyírom, csak érjen haza - jelentette ki komolyan Lou, majd pajkos vigyora újra megjelent az arcán. - Ez esetben, vedd úgy, hogy meg vagy hívva! Most pedig menj haza, majd elküldöm Eleanort, hogy segítsen kicsinosítani magad! - rántott fel a kanapéról kirobbanó energiával és szó szerint kitessékelt a házból.

~***~

- Darcy, ez mind nagyon elegáns, de nem hiszem, hogy Lou értékelné, ha ezek közül vennéd fel valamelyiket - állapította meg Eleanor kedvesen, a szekrényem tartalmát méregetve. Bevallom, nekem sem tetszettek jobban az ott sorakozó ruhák, amiknek nagy része különféle színű kosztüm vagy alkalmi ruha volt. - Ha tudtam volna, neked is hozok valami ruhát - sóhajtott fel a lány és egyenlőre mellőzve a ruhaproblémát elküldött zuhanyozni.

Louis tényleg komolyan gondolta a dolgot, ezért két órával a buli előtt beállított a barátnője, hogy segítsen előkészülni. Szükségem is volt rá, hiszen otthon nem igazán jártam szórakozóhelyekre és az alapokon kívül a sminkelésben sem voltam igazán otthon. El nagyon aranyos volt és közvetlen, szinte rögtön megtaláltam vele a közös hangot és már értettem Lou miért van annyira oda érte.

Mikor végeztem a zuhanyzással és újra beléptem a szobámba, Eleanor éppen a Harrytől kapott ajándékdoboz tartalmát méregette elégedett mosollyal, majd felém fordult. - Nem is mondtad, hogy ilyened is van! 

- Elfelejtettem - motyogtam és szemügyre vettem a ruhát.

Igazából még én sem láttam, nem is tudtam, hogy egy ruha van a dobozban, félreraktam, aztán valahogyan kiment a fejemből.

- Akkor bújj bele! – nyomta a kezembe Eleanor széles mosollyal.
- Én ezt nem veszem fel! – tiltakoztam és ledobtam az ágyra a ruhát. Még csak az kéne, hogy azt a ruhát viseljem, amit ő vett nekem! 
- Még szép, hogy felveszed! Vagy azokat akarod viselni? – mutatott a szekrényre.
Végül nagy nehézségek és egy kis hiszti árán sikerült meggyőznie, így fél óra múlva már felöltözve és kisminkelve vizslattam magam a tükörben, amíg El-re vártam. A hajam hullámokban omlott a vállamra, a halvány rózsaszín ruha gyönyörű volt és lágy esése miatt, tökéletesen állt rajtam, mégis utáltam, mert Harry hazugságára emlékeztetett.
Miután Eleanor elkészült, felhívta Louist, aki pár perc elteltével meg is érkezett - és miután kicsodálkozta magát, hogy milyen szép is tudok lenni – amit ez esetben bóknak vettem - ahhoz a pubhoz fuvarozott, amit a mai estére béreltek ki.
Mikor beértünk már rengeteg ember várakozott odabent és ahogy meglátták Louist, azonnal énekelni kezdték a szülinapi üdvözlőt, majd odasorjáztak és jókívánságokkal halmozták el.
Mivel csak nagyon kevés embert ismertem a jelenlévők közül, kivontam magam a társalgásból és letelepedtem a bárpulthoz, onnan nézelődtem körbe, míg meg nem akadt a szemem egy jól ismert pároson.
Szerencsére Taylor nem vett észre, de a göndörrel összeakadt a tekintetünk. Néhány hosszú másodpercig csak bámultuk egymást, végül a pillanatot a szőke énekesnő szakította meg, mikor Harryt szólította és kézen fogva eltűnt vele a tömegben.
Az este folyamán végig a pultot támasztottam. Néha csatlakozott hozzám Niall vagy Liam és Danielle, de alapjában véve egyedül ücsörögtem végig a fél estét.
Néha láttam a göndört is, de szándékosan kerültem a tekintetét. Betartotta az ígéretét és tényleg nem ivott, de feltételeztem csak azért, mert Taylor szája igen sűrűn betapasztotta az övét.
- Te meg mit csinálsz itt egyedül? – vágódott le mellém Lou, így kénytelen voltam elszakítani a tekintetem Harryékről, akik éppen elmélyültek egymás szájában.
-  Ülök – mosolyodtam el halványan és most semmi másra nem vágytam, mint hogy hazamehessek, de nem akartam megbántani Louist, hogy csak úgy lelépek a szülinapi bulijáról.
- Az nem lehet! Az én bulimon senki nem unatkozik! – kiabált a fülembe és ahogy közelebb hajolt, lehelletéből éreztem, hogy túl van már pár poháron, ezt a szeme csillogása és jókedvű mosolya is elárulta.
Ráordított a pultosra és rendelt két pohár wiskeyt, majd az egyiket elém tolta. – Egészségedre! – emelte meg a sajátját várakozóan.
Ujjaimmal tétovázva  körbefontam a kis poharat, de nem követtem Lou példáját… egészen addig, míg újra meg nem láttam Harryt. Taylort ölelte, de közben mélyzöld szemei engem vizslattak, ez megerősítette az elhatározásom.
- Boldog Szülinapot, Lou! – emeltem meg a poharam, majd  Louis vihogásától kísérve lehúztam a pohár tartalmát.

.:: HARRY ::.

Próbáltam figyelni Taylorra, tényleg próbáltam, de Darcy teljesen lekötötte a figyelmem. Annyira gyönyörű volt abban a ruhában, de most nem ez volt a fő ok, amiért nem tudtam róla levenni a szemem. Sokkal inkább az, hogy Louisval sorra rendelték az italokat és akárhányszor lehúzott egy pohárral, szeme sarkából mindig rám nézett, mintha csak a reakciómat figyelné. Mikor látta, hogy nem mozdulok, súgott valamit Louisnak, majd felállt és kissé támolyogva elindult a táncolók felé. A magassarkúban tipegve, az elfogyasztott alkoholmennyiségtől imbolyogva táncolni kezdett és kisvártatva egy körülbelül velem egykorú srác lépett oda hozzá. Beszélgettek pár percet, majd a srác a derekánál közelebb húzta magához és a füléhez hajolva beszélt tovább.
A következő percben már csak annyit láttam, hogy az a rohadék száját erőszakosan a Darcyéra tapasztja és a lány minden próbálkozása ellenére sem engedi el.
Taylorra néztem, aki időközben valakivel telefonbeszélgetésbe elegyedett, majd újra vissza Darcyra, aki még mindig azzal próbálkozott, hogy ellökje magától a srácot. Szó nélkül ott hagytam Taylort és dühösen indultam meg Darcyék felé.
- Hé, engedd el, te barom! – löktem arrébb a srácot és megfogva Darcy kezét, a hátam mögé húztam. – Menj vissza Louishoz! – utasítottam.

- Te nekem nem parancsolsz, Styles! – ellenkezett. Elfintorodva vettem tudomásul, hogy már megint Stylesnak hívott és már vette a levegőt, hogy folytassa, de szerencsére megláttam a tömegben Niallt. Intettem neki, mire ír barátom felénk indult. – Vidd vissza Darcyt a pulthoz – kértem, mire beleegyezően bólintott.

- Mégis ki vagy te, hogy megmond, hogy mit tegyek? Ha nem lépsz közbe, a csaj is bele ment volna a dologba – hallottam magam mögül a fickó alkoholtól akadozó hangját. Egyáltalán, hogy kerül ez ide be? Kétlem, hogy Louis hívta volna meg. – A kis ribanc egy óra múlva már az ágyamban lett volna – röhögött fel.

Ahogy ezt kimondta, agyamat elborította a düh. Megfordultam és mielőtt meggondolhattam volna, teljes erőmből behúztam neki. Az ütés erejétől hátraesett és elterült a padlón, ezzel felhívva magunkra a többi vendég figyelmét. Néhányan felsikoltottak, ahogy meglátták a padlón fetrengő barmot, amint vérző orrát szorongatva szitkozódik, de a biztonságiak rövid úton eltávolították.
Nem törődve tovább a rám irányuló kíváncsi és döbbent pillantásokkal, megfordultam és visszamentem a többiekhez. Louis a pulton fetrengett és valami kiskacsákról motyogott.

-A francba, Tomlinson! Tök részeg vagy és sikerült leitatnod a barátnőmet is - morogtam oda neki, de csak egy bágyadt vigyort kaptam válaszul.
Aztán rájöttem, hogy mit is mondtam az előbb. Niall amolyan 'tudtam én' pillantással nézett rám, de nem tett megjegyzést, amiért végtelenül hálás voltam neki.
- Hazaviszem Darcyt. Csinálj valamit Louisval - intettem barátom felé, aki még mindig idiótán vigyorgott.
Niall beleegyezése jeléül bólintott, majd Louist maga után rángatva elvegyült a tömegben, de jelenleg hidegen hagyott, mit akar csinálni. Figyelmem az előttem ülő lányra fordítottam, aki elmerengve bámult ki a fejéből. Felállítottam és a derekát átkarolva a kijárat felé vezettem. Ahogy kiléptünk az utcára és megcsapott a friss, hideg levegő, megkönnyebbülten felsóhajtottam és úgy láttam, mintha Darcy tekintete is tisztább lenne.
- Tudsz jönni? - kérdeztem, mire bizonytalanul bólintott.
Átkaroltam a derekát és elindultunk. A magassarkúban kicsit botladozott, de erősen tartottam. Elvezettem a távolabb parkoló autóig, beültettem és becsatoltam a biztonsági övet, majd megkerültem a kocsit és a vezető ülésbe vágódva indítottam. Darcy az ablakon bámult kifelé és szokatlanul csendes volt, amit a megivott alkoholmennyiségnek tudtam be.
Sejtettem, hogy Paul eléggé kibukott volna, ha így meglátja a lányát, ezért úgy döntöttem, a saját lakásomba viszem. Mikor bevezettem az ajtón, mindkettőnk száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Darcy már alig állt a lábán, ezért a karomba vettem, bevittem a szobába és az ágyra rakva leguggoltam elé.
- Hagyj békén! - motyogta. - Hazudtál! A barátod vagyok és mégis hazudtál! - emelte fel a hangját és arrébb akart lökni, de kezemet a csuklója köré szorítva állítottam meg. - Miért nem Taylorral vagy? Láttam, milyen jól szórakoztatok! - nevetett fel gúnyosan.
- Akkor azt is láttad, hogy ott hagytam Taylort és behúztam annak az idiótának, aki rád mászott - feleltem nyugodtan.
- Mi van?
Zavaros szemeit az enyémekbe fúrta, mire válasz nélkül elmosolyodtam és végigsimítottam az arcán, de elkapta a kezem és közelebb húzott. Ajkait mohón az enyémekre szorította, közben kezével a hajamba túrt. Először meglepődtem, de aztán átkaroltam a derekát és az ölembe húztam. Teljesen magával ragadott a pillanat, csókjai engem is megrészegítettek. Eltávolodott és egy mosollyal az arcán megragadta a pólóm és lehúzta rólam, majd körmét végighúzta a mellkasomon, mire egy morgás tört fel a torkomból. Kezem feljebb vezettem a hátán, ujjaim a ruha cipzárját keresték. Lehúztam róla, közben apró puszikat nyomtam a nyakára és éreztem, ahogy megborzong. Hátra döntött, majd átgördültünk, így én kerültem felülre. Szám újra az övét kereste, nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, majd picit eltávolodtam és figyeltem az arca körül szétterülő sötét haját és az italtól mámorosan édes mosolyát.
 Akartam őt, de tudtam, az apja sosem engedné, hogy Vele legyek és ha nem lenne ennyire berúgva, neki sem fordult volna meg a fejében kikezdeni  velem, ráadásul úgy, hogy barátnőm van. Elkeserített a tudat, hogy sosem tarthatom a karjaimban úgy, sosem csókolhatom meg és sosem mondhatom neki, hogy szeretem.
Reményvesztetten még egy utolsó csókot leheltem az ajkaira, mielőtt legördültem volna  róla és felálltam, majd kisimítottam az arcából a haját és betakartam.
- Harry! - kapta el a kezem, mikor lehajoltam a földre lökött pólómért. - Én... szeretlek - mosolyodott el csukott szemmel, mire az én arcom is egy őszinte, de keserű  mosolyba rándult.
- Én is, Cece - hajoltam le, hogy egy puszit nyomhassak a homlokára.
- De tényleg, én...én szerelmes vagyok beléd, Harry. Már elmondtam Niallnek és Darcynak is - erősködött még mindig lehunyt szemmel, de már tudtam, hogy nagyon kiütötte magát és csak félrebeszél. 
- Tudom. Jó éjt, Darcy - mormoltam és magára hagyva a félálomban lévő lányt, halkan csuktam be magam mögött a szoba ajtaját.

.:: INTERJÚ ::. - Miss Sunshine-nal és egyebek

Hai, babes! :)

Nem, ez még nem a rész, de az is hamarosan érkezik! Most egyenlőre néhány bejelentéssel jövök.
1.) Emellett megnyitottam a másik blogom, aminek a központjában Zayn áll és sötétebb hangulata van.

till death do us part

2.) A másik pedig, hogy nagy örömömre én voltam Miss Sunshine egyik interjúalanya. Nagyon köszönöm neki a lehetőséget, megtiszteltetés! :)

- A Reserved két lányról szól, akik ikrek, de csak most találkoztak először. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a témát dolgozd fel a One Direction mellékszereplésével?

- Ismerős lehet az alaptörténet, hiszen az „Apád-anyád idejöjjön” című film szolgál alapul. Érkeztek már olyan vélemények is, miszerint nem eredeti a történet, de szerintem attól, hogy az alap egy filmből (illetve a Két Lotti esetében könyvből) van, még nem lesz sablon. Hiszen semmi más esemény nem ugyanolyan lesz.

- Darcy Londonban él, Holly pedig Los Angelesben, de a történet elején helyet is cserélnek. Mi alapján választottad ezt a két várost?

- London szimplán azért, mert a srácok ott tartózkodnak a legtöbbet és mivel Paul a menedzserük, így evidens, hogy Darcy is. Los Angeles pedig véletlen választás, azt akartam, hogy a két lány egy teljesen más közeget ismerjen meg a csere által.

- A két lány külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek, de belső tulajdonságaik mégis mássá teszik őket. Te mit tartasz szem előtt a két különböző jellemfelépítésnél?

- Így van, bár külsőleg nagyon hasonlítanak, de belül teljesen különböznek. Darcyt egy visszahúzódóbb, csendes és elkötelezett lány, míg Holly nyitottabb, de kicsit nehezen enged közel magához másokat. Viszont ezek a tulajdonságok idővel eltűnnek, mindkét lány változni fog.

- Miből merítesz ihletet ahhoz, hogy életszerűen tudd leírni az ikrek életét?

- Igazából semmiből. Még csak ikerismerőseim sincsenek, maximum az olyan filmekből tudok ihletet meríteni, amik erről a témáról szólnak, de végül is ez majdnem olyan, mintha csak két egyszerű lányt írnék le – attól eltekintve, hogy ikertestvérek.

- Már a legelején kiderült, hogy a One Direction tagjai közül Harry lesz a főszereplő. Mi alapján választottad őt? Népszerűség, kinézet, szimpátia?

- Igen, tényleg a göndör az egyik fiúkarakter. Semmi ilyesmi miatt nem választottam, nem teszek kivételt a fiúk között, mindegyikőjük közel áll a szívemhez valamiért. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy Harry egy olyan karakter, akit nagyon könnyű leírni – legalábbis nekem őt a legkönnyebb a fiúk közül.

- Izgalmasnak ígérkeznek az elkövetkezendő fejezetek, hiszen Darcy közelebb került egy fiúhoz, Tylerhez; Hollynak pedig eközben azt kell végignéznie, ahogy Harry és Taylor együtt vannak. Az olvasó azonban sejti, hogy ez nem mindig lesz így, hiszen egyszer mégiscsak vissza kell cserélni őket. Mivel nyugtatnád az olvasókat? Előbb-utóbb mindkettejük története boldogan fog végződni, vagy erre még várnunk kell?

- Ahogy minden történet végén kiderül a turpisság, itt is így lesz. Nyugtatni talán azzal tudom őket, hogy még rengeteg izgalom vár mind a két lányra, mind az olvasókra, mielőtt elérkezne a végkifejlet, hiszen eleve két évadosra terveztem a történetet. Viszont, hogy happy end lesz-e, azt majd a jövő eldönti!

- Ha már beszéltünk Taylor Swiftről, akkor azt mondhatjuk, hogy őt a te történetedben nem nagyon kedvelik. Neked mi a véleményed róla? Gondolod, hogy úgy viselkedik, ahogy leírtad?

- Rengeteg olvastam arról, hogy mennyien nem kedvelik a Haylor párost, ezért is építettem be a történetbe, mint negatív szereplőt. Igazából, én már úgy vagyok vele, hogy ha Harry boldog vele, akkor én elfogadom a kapcsolatukat. Nem kedvelem őt túlzottan, de ez Harry döntése.
Hogy a való életben is ilyen-e, arra nem mernék megesküdni, de tény, hogy nem lopta be magát a szívembe.

- Sok szereplőd van: a két lány, Paul, Taylor, Tyler és a One Direction tagjai is. Mint író, te kit kedvelsz a legjobban? Kinek a részeit szereted legjobban írni?

- Egy picit jobban szeretem Holly részeit írni, mivel abban többet szerepelnek a fiúk és vannak Harry-s pillanatok, viszont Darcy szemszögéből úgy alakítom a történet alakulását Tylerrel, ahogy csak akarom, míg a fiúknál vannak bizonyos kötöttségek. Valamint azokat a részeket szeretem, ahol az összes fiú szerepel és mindenkinek tudok adni mondatokat a szájába.

- Eddig összességében mennyire vagy megelégedve a történettel?

- Nos, rólam tudni kell, hogy sosem vagyok maximálisan megelégedve a megírt résszel, bármennyi munka is van benne, mindig úgy érzem lehetett volna jobb is. De megnyugtató látni, hogy a visszajelzések alapján sok embernek tetszik, amit írok és ez nagyon boldoggá tesz, hiszen nagyon szeretek írni.

- A 7. fejezetnél tartunk és már jócskán történtek fontos események. Mi várható még? Jelenlegi terveid szerint hány részes lesz a blog?

- Már az első részekben megtörtént az egyik legfontosabb dolog, a csere. Viszont még több meghatározó cselekmény is lesz a folytatás során. Lesz izgalom, sírás-rívás, nevetés, a szokásos dolgok. Két évados lesz, az elsőbe 25-30 résznél nem tervezek többet, a másodikat viszont még nem tudom. Ameddig van ötletem írom, lehet az 30 vagy 50 rész is, de ez még odébb van.

- Gondolkodtál -e újabb blogon, ami a Reserved után fogsz megnyitni, vagy ezzel párhuzamosan fogod feltölteni rá a részeket?

- Igen, és van is egy blog, aminek már felraktam a Prológusát, de lehet, hogy csak ennek a történetnek a befejezése után kezdek bele, mivel nem akarok elsietni semmit, vagy netán abbahagyni akármelyik blogot, idő és/vagy ihlethiány miatt. Továbbá van egy olyan blog, amit hárman írunk közösen, ezt valószínűleg könnyebb lesz megírni, mivel van segítség, ha valamivel elakadunk.

- Beléptünk januárba és elkezdődött 2013 is. Mit vársz ettől az évtől?

- Sok ihletet! Olvasókat, kommenteket… amit az előző évben is. Tanulás és magánélet terén is szeretnék kicsit belehúzni, remélem a 2013 is hasonlóan jó lesz, mint 2012 volt!

- Iskolába jársz, írsz, emellett pedig blogot vezetsz. Mi az, amivel még szívesen töltöd a szabadidődet?

- Mivel másik városba járok át iskolába, így miután hazaérek, pihenek, tanulok, elég kevés időm marad más dolgokra. Az írással is meggyűlik néha a bajom, mikor tudnék mit írni, de nincs időm vagy éppen fordítva. A blogolást nagyon szeretem, emellett régebben sokat olvastam, ma már nincs rá olyan sok időm. Hobbiként röplabdázok és szeretek a barátaimmal lenni.

- Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok a bloghoz és hogy minél sikeresebb lehessél az írásban!

- Én köszönöm a lehetőséget, nagyon örülök, hogy engem választottál következő interjúalanyodnak!

.:: PART NINE ::. - Hazugságok

Hai, babes! 
Nos először is: BOLDOG SZÜLINAPOT AZ EGYETLEN ÉS UTÁNOZHATATLAN  ZAYN MALIK-NAK!
Másodszor, meghoztam az új részt, viszont vegyes érzelmeim vannak vele, igaz csak egy átkötő rész lett, a következőben jön pár izgalmas történés. De itt már visszatért a Darcy-Tyler párosunk is! Na, mindegy... SZÓVAL, NAGYON SZERETNÉM, HA MINDENKI, AKI OLVASSA, ÍRNA EGY RÖVID KIS VÉLEMÉNYT, HOGY MILYEN EDDIG A BLOG. Örülnék neki! 

Jó olvasást! :) x

Ui: Ebben a részben van egy kis Tyler szemszög is!

.:: DARCY ::.

- Azt hiszem mennem kellene. Anya már tiszta ideg lehet - pillantottam a telefonom képernyőjére, ami már este 10 órát mutatott. 

- Elkísérlek - ajánlotta fel rögtön, majd felpattant és kezét nyújtva engem is felsegített.

Észre sem vettem, hogy már ennyire késő van, fel sem tűnt az idő múlása, miközben Tylerrel beszélgettem. Azt hiszem, alaposan félreismertem, mikor első benyomás alapján ítéltem meg. Magamban ámulva ismertem el, hogy Ty egy nagyon kedves, érzékeny és okos fiú. Már csak egy dolgot nem értettem.

- Miért lógsz mindig Axellel? Te nem olyan vagy, mint ő - pillantottam rá, miközben egymás mellett sétáltunk.

- Ez hosszú történet - szólalt meg pár másodperc múlva. - Axel sem olyan rossz srác, ha megismernéd te is rájönnél, hogy jó fej.

- Hát, elég messze lakok, úgyhogy van időnk, mesélhetsz - mosolyogtam rá biztatóan.

- Axel és én kiskorunk óta haverok vagyunk. Nem volt mindig ilyen, mint ahogy viselkedett veled - nézett rám bocsánatkérően. - Aztán rossz társaságba keveredett és egy időben teljesen lecsúszott. Nem tehettem meg, hogy magára hagyom, pont akkor, mikor a legjobban szüksége volt rám. Ezért lógok vele, hogy megakadályozzam, hogy ez újra megtörténjen - fejezte be komoran, ezután csak magunk elé meredve sétáltunk egymás mellett, egészen addig nem szólaltunk meg, míg a lakásunk elé nem értünk.

- Szóval... köszönöm még egyszer az estét. Furcsa, hogy ezt mondom, de jól éreztem magam - nevettem fel és végre Ty arcán is feltűnt egy halvány mosoly.

- Holly - szólt utánam, mikor elindultam befelé.

- Igen? - fordultam vissza kíváncsian. 

Tyler fellépett a lépcsőn, így jócskán felém magasodott. Egyik kezét az enyém köré szorította és egy hosszú puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt - távolodott el végül és mosolyogva megfordult, majd zsebre dugta a kezét és elindult az ellenkező irányba, mint amerről jöttünk.

~***~

Már legalább egy órája ültem a földön a díszleteket tároló raktárszerűség előtt, arcomat a kezembe temetve. Elképzelni sem tudtam, ki lehet ennyire aljas és tisztességtelen, hogy felégesse Holly és az én több heti munkánkat, pontosan másfél héttel a bál előtt. Pedig olyan jól haladtunk...
Mrs. Rossberg teljesen kiborult, mikor meglátta a romokat, de végül sikerült megnyugtatnom azzal, hogy valamit kitalálok még mielőtt kénytelen lenne lemondani a bált. Bár azt még én sem tudtam, mi tévő legyek, töprengésemet zsebemben rezgő mobilom zavarta meg.

Szia, Hercegnő! Hol vagy most? Ty

Miután elolvastam az SMS-t, a történtek ellenére akaratlanul is elmosolyodtam a megnevezésen. Az utóbbi napokban sok időt töltöttem Tylerrel és ahogy jobban megismertem, úgy változott meg róla a kezdeti véleményem és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már egy nagyon jó barátnak tartottam.

A sulinál, történt egy kis baleset a díszletekkel. Ide tudnál jönni?

Öt perc és ott vagyok!

Nem is tudom miért hívtam ide, de talán szükségem volt valakire, még akkor is, ha ezeken az elszenesedett díszletdarabokon már nem lehet segíteni. Szemeim még egyszer körüljárattam a pusztításon, míg Tyler érkezésére vártam.
- Bassza meg! Hát, itt meg mi történt? - nézett körbe döbbenten Tyler mikor megérkezett, miközben leereszkedett mellém a lépcsőre.
- Nem tudom. A rendőrség szerint valami meghibásodott vezeték okozta a tüzet, de van egy olyan érzésem, hogy valaki szándékosan gyújtotta fel, csak hogy keresztbe tegyen - fújtam ki a levegőt. - Most mit csináljak? A bál alig másfél hét múlva lesz és minden odaveszett! Hogy fogom pótolni a károkat ilyen rövid idő alatt? Ötletem sincs, mit tehetnék! - tört ki belőlem a kétségbeesésem.
- Nyugi, ne idegeskedj ezen! Majd én segítek - küldött felém egy féloldalas mosolyt.
- Ötlet nélkül, attól tartok még te sem tudsz segíteni - sóhajtottam lemondóan.
- Ki mondta, hogy nincs ötletem? - vette elő az ilyenkor szokásos vigyorát. - Mit szólsz egy egyszerű díszlethez egy álarcosbálhoz?
- Álarcos bál? - ismételtem elgondolkozva, majd széles vigyor terült szét az arcomon. - Hogy ez nem jutott eszembe! Köszönöm! Köszönöm, köszönöm! - ismételgettem és szorosan megöleltem Tylert, aki csak nevetve viszonozta a gesztusom.

::: TYLER ::.

Miután megbeszéltem Hollyval, mikor és hogyan segítek neki a díszlet újraépítésében, elköszöntem tőle és küldtem egy SMS-t Axelnek, hogy találkozzunk a szokásos helyen. Mire odaértem már ott volt, unottan nyomkodta a telefonját háttal az egyik konténernek dőlve, közben az öngyújtójával babrált.
- Csá, haver! Mi a pálya? - süllyesztette zsebre a mobilját, mikor észrevett és le akart kezelni, de csak kimérten biccentettem egyet üdvözlésképp. - Mi a fene bajod van? - mordult fel ellenségesen.
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy mi a bajom, Axel - vágtam zsebre én is a kezemet és megálltam előtte.
- Ja, hogy amiatt a kis balhé miatt vagy ilyen pipa? Ne szórakozz már, haver! Csak egy pár nyamvadt kis papírdarab volt és a csaj megérdemelte azután, hogy lejáratott abban a rohadt étteremben - vigyorodott el és egyetértést várva nézett velem farkasszemet.
- Nem Holly volt, aki lejáratott az étteremben. Saját magadnak intézted ezt el - emlékeztettem komoran.
- Na mi van, csak nem elcsavarta az a kis ribanc a fejedet? -húzta fel a szemöldökét gúnyos vigyorral, figyelmen kívül hagyva az előző mondatom.
- Állj le, Axel és hagyd békén Hollyt - szegeztem rá keményen a pillantásom.
- A rohadt életbe, te tényleg belezúgtál abba a libába! Hát, ez nevetséges - röhögött fel hitetlenkedve. - És mi lenne, ha rólad is megtudna néhány dolgot? Mit gondolsz, még úgy is annyira odáig lenne érted? Ha tudná, hogy ki vagy igazából? Nem ártana emlékeztetni magadat, hogy hova is tartozol! - lépett közelebb és figyelmeztetően meglökött.
- Csak hagyd békén őt. Semmit nem ártott neked - ismételtem meg, majd hátat fordítottam és faképnél hagytam Axelt, aki elégedetten vigyorgott, tudta, hogy neki van igaza. Ha Holly tudná az igazat, valószínűleg messze elkerülne...

.:: HOLLY ::.

Másnap reggel fájdalmasan korán kidobott az ágy, még csak reggel öt volt, de ha akartam se tudtam volna visszaaludni. Újra és újra visszajátszottam a tegnapi beszélgetést Harryvel, ám ezzel csak magamat kínoztam. De válaszokat akartam. Válaszokat, hogy mi ez az egész Vele. Velem. Velünk és Taylorral? Valóban úgy van, ahogy mondta? A kapcsolatuk csak a média előtt ilyen felhőtlen? 

Még közel sem értem a végére a kérdéseimnek, de annyira belezavarodtam az egész értsük-meg-mit-akar-Harry gondolatmenetembe, hogy úgy döntöttem sétálok egyet. Kiment az álom a szememből és amúgy is: a friss levegő sosem árt.

Miután elfogadható állapotba hoztam magam, hogy az utcára is ki merjek lépni, energikusan lépkedtem le a lépcsőn, már csak egy dologtól tartottam. Történetesen, hogy Harold Edward Styles a mi házunkban, a mi nappalinkban, a mi kanapénkon... tehát itt van nálunk. De a helyiségbe lépve, nem egy szörnyen másnapos Harryt találtam, mindössze csak egy kis papírdarab hevert a gondosan összehajtogatott takarón.

 Jó reggelt, Napfény!

 Bocs, hogy nem szóltam, de a srácok szóltak, hogy szükség van rám otthon, ezért léptem le. Viszont fogalmam sincs mi történt tegnap, de kösz, hogy nem dobtál ki, biztos röhejes voltam... Esküszöm, többet nem iszok egy kortyot sem! Harry x

A fecnit szorongatva lehuppantam a kanapéra és többször is átfutottam a rövid szöveget. Nem értem a göndört, ez már biztos. Úgy éreztem, velem - illetve Darcyval, de jelen helyzetben ez bonyolult - sokkal bensőségesebb a viszonya, mint a barátnőjével.
Mikor ez megfogalmazódott bennem, gyorsan firkantottam egy üzenetet apának és a kabátomat magamra kapva, gyalog indultam el. Egy párszor megfordultunk már a fiúknál, így reméltem, sikerült annyira megjegyezni a néhány utcányi útvonalat a srácok közös lakásához, hogy útközben ne tévedjek el.
A lábam szinte magától vitt a széles járdákon, ismerős volt a környék, tudtam, hogy jó felé megyek és néhány perc múlva fel is tűnt a ház. Az ajtóhoz érve ujjamat futólag a csengőre nyomtam, majd összeszorult gyomorral vártam, hogy valaki ajtót nyisson.
- Szia - köszöntött meglepetten Niall, mikor kinyitotta az ajtót. - Gyere be! - állt félre, közben belebújt az eddig kezében gyűrögetett pólójába.
Ellépve mellette kibújtam a cipőmből és magabiztosnak tűnve indultam meg az előszoba keskeny folyosóján és csak a véletlennek köszönhetően találtam be a nappaliba.
- Csak nem Harryt keresed? Vagyis... úgy értem... azt akartam - A szőke fiú láthatóan teljesen belezavarodott a mondandójába.
- Tudom, hogy érted - nyugtattam mosolyogva, miközben én magam egyre idegesebb lettem. - Ami azt illeti, de igen, őt keresem - álltam egyik-lábamról a másikra, míg Niall elterpeszkedett a kanapén. - Beszélnem kéne vele. Reggel korán elment, csak egy üzenetet hagyott, hogy hívtátok - magyaráztam.
- Mi? Mi nem hívtuk, mióta elutaztak Taylorral nem is beszéltünk. Ma kellene hazajönnie, Lou szülinapi bulijára... várj! Azt mondod tegnap nálad volt? - kerekedtek ki Niall szemei és előredőlt, térdére támaszkodva várta a válaszom.
Csak nyeltem egyet és erőtlenül bólintottam. Átverve éreztem magam és csalódott voltam. Miért hazudott?

.:: PART EIGHT ::. - Éjféli látogató

Hai, babes! :)
Sajnálom, hogy ilyen későn jött az új rész! Nagyon utáltok? A hetem húzós volt, ezért késtem, de remélem tetszeni fog! Az eleje nekem nem jött be, de a vége már annál inkább, viszont a TI véleményetekre vagyok kíváncsi! :)    

Jó olvasást! :)

.:: HOLLY ::.

Még fel sem eszméltem rendesen és már eltelt a karácsony. Apával ketten töltöttük el az ünnepet, bár nehezemre esett nem felhívni anyát vagy Darcyt, többször is volt olyan, hogy percekig hezitáltam, ujjammal a zöld gomb fölött körözve, de végül mindig csak sóhajtva visszacsúsztattam zsebembe a mobilt.
Viszont a fiúk váratlan megjelenése karácsony reggelén, jóleső örömmel töltött el. Azt hittem lehetetlen ilyen rövid idő alatt megkedvelni valakit, de a srácok egytől-egyig végtelenül szerethetőnek bizonyultak, így máris belopták magukat a szívembe. Még akkor is, ha legtöbbször a tűrőképességem határait feszegetették, ugyanis Zayn az üveggömbökkel próbált zsonglőrködni, Louis a testi épségemet kockáztatva kapott a nyakába, hogy feltehessem a fára a csúcsdíszt, Niall pedig titokban elpusztította a mézeskalácsok nagy részét, de ettől függetlenül nem is lehetett volna szebb az ünnep. 

- Szóval... szerintetek hogyan keltsük fel? Emlékezetes ébresztőnek kell lennie.

- Mit szólnátok, ha tejszínhabot fújnánk az arcára, aztán jöhet a toll...

- Én még mindig egy vödör jó hideg vízre szavazok!

- De az olyan ódivatú! Mi lenne, ha felvinnénk az ágyát a tetőre? - Ez utóbbi ötlet természetesen Louistól származott.

- Mi lenne, ha inkább addig elhagynátok a szobát, amíg nem esik komolyabb bajotok? - Nem bírtam tovább hallgatni a pusmogást, vigyorogva kinyitottam a szemem és körbenéztem az elképedt társaságon.

- Darcy Higgins, te csúnyán átvertél minket! - mutatott rám szemrehányóan Louis, mikor ülő helyzetbe tornáztam magam és nevetve vettem szemügyre a meglepett arckifejezésüket. - Mióta hallgatózol?

- Elég ideje ahhoz, hogy meghalljak egy-két dolgot - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt sejtelmes mosollyal. - A kérdés inkább az, hogy mit kerestek a szobámban?

- Hoztunk fát - huppant le Louis az ágyamra és végignyúlt rajta, maga alá temetve a lábaim is.

- Milyen fát? - értetlenkedtem.

- Fenyőfát - tagolta lassan Louis, mintha egy gyenge elméjűhöz beszélne. - Tudod, vannak olyan kis kerek izék és azokat felakasztod a fa ágára és...

- Fogd be, Tomlinson - rúgtam egyet a lábammal, aminek eredményeképp Louis legurult az ágyról és a földön kötött ki.

- Csak hogy szóljak, ez ma már a második - tápászkodott fel a hátsófelét dörzsölgetve.

- Hol van Harry? - néztem végig a szobában tartózkodó négy fiún. Louis újabb húzása miatt, csak most vettem észre, hogy a göndör hiányzik.

- Hát, ő... Taylorral elutaztak Taylor szüleihez - közölte Liam, miután Zayn addig bökdöste, hogy végül kibökte.

- Aha. Értem - erőltettem mosolyt az arcomra.

 Még is miért zavar ez annyira? Elvégre semmi sincs köztem és Harry között. Butaság lenne azt gondolni, hogy ez működhetne kettőnk között.

- Viszont hagyott neked ajándékot és szigorúan kikötötte, hogy csak te nyithatod ki, így még mi sem tudjuk mi van benne - nyújtott át Liam egy vörös papírba csomagolt, arany masnival átkötött dobozt.

- De már kaptam tőle ajándékot - vettem az ölembe a dobozt és végigsimítottam rajta. 

- Ne reklamálj, Harry mindig is bő... kezű volt - húzogatta Lou a szemöldökét, de Zayn és Liam könyöke miatt egy fájdalmas nyögésbe torkollott a mondata vége.

- Megyünk segíteni Paulnak, majd gyere, ha készen vagy - mosolygott rám Liam és kisorjáztak a szobából. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, kibújtam az ágyból, az ajándékot bontatlanul ledobtam a takaróra és átvonultam a fürdőbe.
Miért halmoz el ajándékokkal? A barátnőjével tölti az ünnepeket, mégis nekem ad ajándékokat. De miért? És miért vagyok mérges, mikor le sem tudnám tagadni, hogy jó érzéssel tölt el a dolog?
Amíg a fürdőben készülődtem, végig a tükörképem vizslattam és választ kerestem a fejemben felhalmozódott kérdéseimre, de mégsem találtam meg a megoldást, pedig azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. Az enyémben csak bizonytalanság ült...

~***~

 - Biztosan nem  gond, kicsim? Maradhatok, ha gon...

- Apa! - vágtam közbe és felvettem a szigorú arcomat. - Tűnés és érezd jól magad! - mosolyodtam el az ajtóra mutatva.

-Megyek már, megyek! De azért ha úgy döntesz, csinálsz egy bulit,  figyelmeztess előtte. Nem akarok váratlan dolgokra hazaérkezni - dörmögte nevetve, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és rosszalló fejcsóválásom közepette távozott.

Mivel apa meghívást kapott egy hivatalos karácsonyi vacsorára, így kénytelen voltam egyedül programot szervezni az estére. Nem vittem túlzásba az ötletelést, egy pohár kakaó és egy takaró társaságában letelepedtem a kanapéra és onnan élveztem HD-ben az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslingjának félmeztelen felsőtestét.
Elbambulhattam vagy el is nyomhatott az álom a film közben, ugyanis arra eszméltem fel, hogy valaki eszement módjára veri az ajtónkat és rátenyerelt a csengőre. Az álom pillanatok alatt kiment a szememből, felugrottam és a nappali közepén téblábolva őrült tempóban járattam az agyamat, hogy most mit csináljak. Tettem egy tétova lépést az ajtó felé, majd újra megtorpantam. Bevallom, a félelem teljesen eluralkodott rajtam. Mi van, ha egy késsel hadonászó gyilkos áll az ajtó előtt és amikor kinyitom az ajtót egyszerűen leteper és belém döfi a kést?
 - Na jó, Holly, ezzel nem nyugtatod meg magad. Fejezd be az idióta képzelgéseid! - szidtam le magam félhangosan, de hiába, már alaposan magamra ijesztettem. Ez van, ha az ember lánya túl sok krimit néz.
- Darcy... nyisd ki már! - szűrődött át a tompa, mégis ismerős hang az ajtón, két fülhasogató dörömbölés között. Már szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ki áll az ajtó túloldalán, de a biztonság kedvéért a konyhaszekrényből előhalásztam egy serpenyőt és azzal indultam a késői vendég beinvitálására. Egyik kezemben a kilincset, másikban a serpenyőt szorongattam és egy gyors mozdulattal kitártam a bejáratot.
- Na végre... hé, az egy serpenyő? - bámulta a kezemben tartott konyhai eszközt megszeppenve.
- Harry, mégis mi a francot keresel itt? - eresztettem le az ideiglenes "fegyverem" és arrébb álltam, hogy a göndör betántoroghasson a lakásba. Tapogatózva, botorkálva végül eljutott a kanapéig és lezuttyant rá, de eszem ágában sem volt segíteni neki. Iszonyúan pipa voltam.
- Styles, te részeg vagy! Mit csináltál? Miért ittál, te barom? És ugye nem kocsival jöttél ide? - ostoroztam dühösen a kérdéseimmel és az utolsó után az ablakhoz rohantam, hogy ellenőrizzem, de szerencsére sehol sem láttam a fekete autót. Legalább egy probléma megoldva...
- Sosem szoktál Stylesnak hívni - dörmögte bugyuta mosollyal az arcán, látszólag csak az első néhány szavam jutott el a tudatáig.
- Hát, most foglak! Mi az istent csináltál, Harry? - álltam meg előtte csípőre tett kézzel és lassan kihangsúlyozva megismételtem az első kérdésemet, remélve, hogy úgy sikerül többet kicsikarnom belőle.
- Nem egyértelmű? - hunyorgott rám gúnyosan mosolyogva. Úgy tűnik a humora még így is megmaradt.
- Nagyon vicces, Styles... de mivel kicsivel éjfél előtt ideállítasz sík részegen, úgy gondolom illene megmagyaráznod, nem? - emeltem fel a hangom, mire Harry szeme kipattant és mintha felcsillant volna benne a felismerés, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.
- Össze... összevesztünk Taylorral - bökte ki nagy nehezen, úgy tűnt kicsit nehezére esik visszaemlékezni a történtekre. Nem is csodálom, csak rá kell nézni, totálisan el van ázva. - Veszekedtünk, aztán otthagytam és elmentem egy kocsmába - folytatta, közben a tarkóját masszírozta. - Ittam pár pohárkával... - ennél a mondatánál nem tudtam megállni, hogy fel ne horkantsak, mire megütközve pillantott rám, de csak felvettem az érzelemmentes arckifejezésem és intettem, hogy folytassa. - Volt ott pár jó arc, akikkel beszélgetni kezdtünk és csak hozatták az italokat. Onnantól nem nagyon emlékszem semmire, csak hogy az ajtón dörömbölök és le akarsz ütni egy serpenyővel - fejezte be és homlokát ráncolva meredt előre. Olyan vicces látványt nyújtott, hogy kénytelen voltam felnevetni.
- Szeretem, amikor ezt csinálod - fordult felém váratlanul, de a hirtelen mozdulat miatt kicsit megingott és újra rám kellett fókuszálnia.
- Mármint micsodát? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Hát azt az orroddal... - dörmögte nevetgélve. - Amikor nevetsz vagy mérges vagy, olyankor aranyosan felráncolod - magyarázta és megpróbálta utánozni a mozdulatot, mire megint felkuncogtam, Harry pedig diadalmas tekintettel pásztázta az arcomat és azon erőlködött, hogy elnyomjon egy ásítást.
- Szerencse, hogy apa nincs itthon - sóhajtottam fel félhangosan, mikor eszembe jutott, milyen arcot vágott volna apa, mikor meglátja Harryt, részegen a kanapénkon fetrengeni.
- Szóval csak ketten vagyunk? - komolyodott el a hangja és közelebb csúszott hozzám. Fel sem fogtam mi a szándéka, csak mikor már puha ajkai az enyémeket ízlelgették.
- Harry! Ezt nem kéne... Taylor - motyogtam és erőtlenül próbáltam eltolni magamtól, bár a saját kezeimmel vívtam harcot.
- Taylorral ez sosem volt igazi... minden csak a médiának szólt - mormolta és ajkai újra az enyémeket keresték, de ismét eltoltam magamtól.
- Ne! Harry részeg vagy és... és ez nem helyes - dadogtam, próbáltam magabiztos lenni, de a pulzusom az egekben volt és a szívem egyenetlenül dörömbölt a mellkasomban. Bűnösnek éreztem magam, amiért vágytam arra a csókra.
- Úgy gondolod, hogy csak kihasználni akarlak? Ilyennek ismersz, Darcy? - felemelt hangjába újra visszatért a gúnyos él.
- Úgy gondolom, hogy részegen nem vagy beszámítható állapotban - tértem ki a válasza elől, amit ebben az állapotban észre sem vett.
- Igazad van. Úgyis csak egy menetre kellenél, mint az összes többi, aztán valószínűleg dobnálak - Tudtam, hogy csak az alkohol beszél belőle, mégis mintha ezernyi tűt szúrtak volna a szívembe, mikor közölte, hogy én is csak egy numera lennék a számára. Szótlanul a szekrényhez sétáltam, kivettem egy takarót és odadobtam Harrynek.
- Sejtettem... majd reggel beszélünk. Jó éjt, Harry - suttogtam és felszaladtam a szobámba, mielőtt megláthatta volna a könnyeimet...