.:: PART EIGHT ::. - Éjféli látogató

Hai, babes! :)
Sajnálom, hogy ilyen későn jött az új rész! Nagyon utáltok? A hetem húzós volt, ezért késtem, de remélem tetszeni fog! Az eleje nekem nem jött be, de a vége már annál inkább, viszont a TI véleményetekre vagyok kíváncsi! :)    

Jó olvasást! :)

.:: HOLLY ::.

Még fel sem eszméltem rendesen és már eltelt a karácsony. Apával ketten töltöttük el az ünnepet, bár nehezemre esett nem felhívni anyát vagy Darcyt, többször is volt olyan, hogy percekig hezitáltam, ujjammal a zöld gomb fölött körözve, de végül mindig csak sóhajtva visszacsúsztattam zsebembe a mobilt.
Viszont a fiúk váratlan megjelenése karácsony reggelén, jóleső örömmel töltött el. Azt hittem lehetetlen ilyen rövid idő alatt megkedvelni valakit, de a srácok egytől-egyig végtelenül szerethetőnek bizonyultak, így máris belopták magukat a szívembe. Még akkor is, ha legtöbbször a tűrőképességem határait feszegetették, ugyanis Zayn az üveggömbökkel próbált zsonglőrködni, Louis a testi épségemet kockáztatva kapott a nyakába, hogy feltehessem a fára a csúcsdíszt, Niall pedig titokban elpusztította a mézeskalácsok nagy részét, de ettől függetlenül nem is lehetett volna szebb az ünnep. 

- Szóval... szerintetek hogyan keltsük fel? Emlékezetes ébresztőnek kell lennie.

- Mit szólnátok, ha tejszínhabot fújnánk az arcára, aztán jöhet a toll...

- Én még mindig egy vödör jó hideg vízre szavazok!

- De az olyan ódivatú! Mi lenne, ha felvinnénk az ágyát a tetőre? - Ez utóbbi ötlet természetesen Louistól származott.

- Mi lenne, ha inkább addig elhagynátok a szobát, amíg nem esik komolyabb bajotok? - Nem bírtam tovább hallgatni a pusmogást, vigyorogva kinyitottam a szemem és körbenéztem az elképedt társaságon.

- Darcy Higgins, te csúnyán átvertél minket! - mutatott rám szemrehányóan Louis, mikor ülő helyzetbe tornáztam magam és nevetve vettem szemügyre a meglepett arckifejezésüket. - Mióta hallgatózol?

- Elég ideje ahhoz, hogy meghalljak egy-két dolgot - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt sejtelmes mosollyal. - A kérdés inkább az, hogy mit kerestek a szobámban?

- Hoztunk fát - huppant le Louis az ágyamra és végignyúlt rajta, maga alá temetve a lábaim is.

- Milyen fát? - értetlenkedtem.

- Fenyőfát - tagolta lassan Louis, mintha egy gyenge elméjűhöz beszélne. - Tudod, vannak olyan kis kerek izék és azokat felakasztod a fa ágára és...

- Fogd be, Tomlinson - rúgtam egyet a lábammal, aminek eredményeképp Louis legurult az ágyról és a földön kötött ki.

- Csak hogy szóljak, ez ma már a második - tápászkodott fel a hátsófelét dörzsölgetve.

- Hol van Harry? - néztem végig a szobában tartózkodó négy fiún. Louis újabb húzása miatt, csak most vettem észre, hogy a göndör hiányzik.

- Hát, ő... Taylorral elutaztak Taylor szüleihez - közölte Liam, miután Zayn addig bökdöste, hogy végül kibökte.

- Aha. Értem - erőltettem mosolyt az arcomra.

 Még is miért zavar ez annyira? Elvégre semmi sincs köztem és Harry között. Butaság lenne azt gondolni, hogy ez működhetne kettőnk között.

- Viszont hagyott neked ajándékot és szigorúan kikötötte, hogy csak te nyithatod ki, így még mi sem tudjuk mi van benne - nyújtott át Liam egy vörös papírba csomagolt, arany masnival átkötött dobozt.

- De már kaptam tőle ajándékot - vettem az ölembe a dobozt és végigsimítottam rajta. 

- Ne reklamálj, Harry mindig is bő... kezű volt - húzogatta Lou a szemöldökét, de Zayn és Liam könyöke miatt egy fájdalmas nyögésbe torkollott a mondata vége.

- Megyünk segíteni Paulnak, majd gyere, ha készen vagy - mosolygott rám Liam és kisorjáztak a szobából. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, kibújtam az ágyból, az ajándékot bontatlanul ledobtam a takaróra és átvonultam a fürdőbe.
Miért halmoz el ajándékokkal? A barátnőjével tölti az ünnepeket, mégis nekem ad ajándékokat. De miért? És miért vagyok mérges, mikor le sem tudnám tagadni, hogy jó érzéssel tölt el a dolog?
Amíg a fürdőben készülődtem, végig a tükörképem vizslattam és választ kerestem a fejemben felhalmozódott kérdéseimre, de mégsem találtam meg a megoldást, pedig azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. Az enyémben csak bizonytalanság ült...

~***~

 - Biztosan nem  gond, kicsim? Maradhatok, ha gon...

- Apa! - vágtam közbe és felvettem a szigorú arcomat. - Tűnés és érezd jól magad! - mosolyodtam el az ajtóra mutatva.

-Megyek már, megyek! De azért ha úgy döntesz, csinálsz egy bulit,  figyelmeztess előtte. Nem akarok váratlan dolgokra hazaérkezni - dörmögte nevetve, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és rosszalló fejcsóválásom közepette távozott.

Mivel apa meghívást kapott egy hivatalos karácsonyi vacsorára, így kénytelen voltam egyedül programot szervezni az estére. Nem vittem túlzásba az ötletelést, egy pohár kakaó és egy takaró társaságában letelepedtem a kanapéra és onnan élveztem HD-ben az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslingjának félmeztelen felsőtestét.
Elbambulhattam vagy el is nyomhatott az álom a film közben, ugyanis arra eszméltem fel, hogy valaki eszement módjára veri az ajtónkat és rátenyerelt a csengőre. Az álom pillanatok alatt kiment a szememből, felugrottam és a nappali közepén téblábolva őrült tempóban járattam az agyamat, hogy most mit csináljak. Tettem egy tétova lépést az ajtó felé, majd újra megtorpantam. Bevallom, a félelem teljesen eluralkodott rajtam. Mi van, ha egy késsel hadonászó gyilkos áll az ajtó előtt és amikor kinyitom az ajtót egyszerűen leteper és belém döfi a kést?
 - Na jó, Holly, ezzel nem nyugtatod meg magad. Fejezd be az idióta képzelgéseid! - szidtam le magam félhangosan, de hiába, már alaposan magamra ijesztettem. Ez van, ha az ember lánya túl sok krimit néz.
- Darcy... nyisd ki már! - szűrődött át a tompa, mégis ismerős hang az ajtón, két fülhasogató dörömbölés között. Már szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ki áll az ajtó túloldalán, de a biztonság kedvéért a konyhaszekrényből előhalásztam egy serpenyőt és azzal indultam a késői vendég beinvitálására. Egyik kezemben a kilincset, másikban a serpenyőt szorongattam és egy gyors mozdulattal kitártam a bejáratot.
- Na végre... hé, az egy serpenyő? - bámulta a kezemben tartott konyhai eszközt megszeppenve.
- Harry, mégis mi a francot keresel itt? - eresztettem le az ideiglenes "fegyverem" és arrébb álltam, hogy a göndör betántoroghasson a lakásba. Tapogatózva, botorkálva végül eljutott a kanapéig és lezuttyant rá, de eszem ágában sem volt segíteni neki. Iszonyúan pipa voltam.
- Styles, te részeg vagy! Mit csináltál? Miért ittál, te barom? És ugye nem kocsival jöttél ide? - ostoroztam dühösen a kérdéseimmel és az utolsó után az ablakhoz rohantam, hogy ellenőrizzem, de szerencsére sehol sem láttam a fekete autót. Legalább egy probléma megoldva...
- Sosem szoktál Stylesnak hívni - dörmögte bugyuta mosollyal az arcán, látszólag csak az első néhány szavam jutott el a tudatáig.
- Hát, most foglak! Mi az istent csináltál, Harry? - álltam meg előtte csípőre tett kézzel és lassan kihangsúlyozva megismételtem az első kérdésemet, remélve, hogy úgy sikerül többet kicsikarnom belőle.
- Nem egyértelmű? - hunyorgott rám gúnyosan mosolyogva. Úgy tűnik a humora még így is megmaradt.
- Nagyon vicces, Styles... de mivel kicsivel éjfél előtt ideállítasz sík részegen, úgy gondolom illene megmagyaráznod, nem? - emeltem fel a hangom, mire Harry szeme kipattant és mintha felcsillant volna benne a felismerés, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.
- Össze... összevesztünk Taylorral - bökte ki nagy nehezen, úgy tűnt kicsit nehezére esik visszaemlékezni a történtekre. Nem is csodálom, csak rá kell nézni, totálisan el van ázva. - Veszekedtünk, aztán otthagytam és elmentem egy kocsmába - folytatta, közben a tarkóját masszírozta. - Ittam pár pohárkával... - ennél a mondatánál nem tudtam megállni, hogy fel ne horkantsak, mire megütközve pillantott rám, de csak felvettem az érzelemmentes arckifejezésem és intettem, hogy folytassa. - Volt ott pár jó arc, akikkel beszélgetni kezdtünk és csak hozatták az italokat. Onnantól nem nagyon emlékszem semmire, csak hogy az ajtón dörömbölök és le akarsz ütni egy serpenyővel - fejezte be és homlokát ráncolva meredt előre. Olyan vicces látványt nyújtott, hogy kénytelen voltam felnevetni.
- Szeretem, amikor ezt csinálod - fordult felém váratlanul, de a hirtelen mozdulat miatt kicsit megingott és újra rám kellett fókuszálnia.
- Mármint micsodát? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Hát azt az orroddal... - dörmögte nevetgélve. - Amikor nevetsz vagy mérges vagy, olyankor aranyosan felráncolod - magyarázta és megpróbálta utánozni a mozdulatot, mire megint felkuncogtam, Harry pedig diadalmas tekintettel pásztázta az arcomat és azon erőlködött, hogy elnyomjon egy ásítást.
- Szerencse, hogy apa nincs itthon - sóhajtottam fel félhangosan, mikor eszembe jutott, milyen arcot vágott volna apa, mikor meglátja Harryt, részegen a kanapénkon fetrengeni.
- Szóval csak ketten vagyunk? - komolyodott el a hangja és közelebb csúszott hozzám. Fel sem fogtam mi a szándéka, csak mikor már puha ajkai az enyémeket ízlelgették.
- Harry! Ezt nem kéne... Taylor - motyogtam és erőtlenül próbáltam eltolni magamtól, bár a saját kezeimmel vívtam harcot.
- Taylorral ez sosem volt igazi... minden csak a médiának szólt - mormolta és ajkai újra az enyémeket keresték, de ismét eltoltam magamtól.
- Ne! Harry részeg vagy és... és ez nem helyes - dadogtam, próbáltam magabiztos lenni, de a pulzusom az egekben volt és a szívem egyenetlenül dörömbölt a mellkasomban. Bűnösnek éreztem magam, amiért vágytam arra a csókra.
- Úgy gondolod, hogy csak kihasználni akarlak? Ilyennek ismersz, Darcy? - felemelt hangjába újra visszatért a gúnyos él.
- Úgy gondolom, hogy részegen nem vagy beszámítható állapotban - tértem ki a válasza elől, amit ebben az állapotban észre sem vett.
- Igazad van. Úgyis csak egy menetre kellenél, mint az összes többi, aztán valószínűleg dobnálak - Tudtam, hogy csak az alkohol beszél belőle, mégis mintha ezernyi tűt szúrtak volna a szívembe, mikor közölte, hogy én is csak egy numera lennék a számára. Szótlanul a szekrényhez sétáltam, kivettem egy takarót és odadobtam Harrynek.
- Sejtettem... majd reggel beszélünk. Jó éjt, Harry - suttogtam és felszaladtam a szobámba, mielőtt megláthatta volna a könnyeimet...