.:: Christmas night ::. - Boldog Karácsonyt, Holly!

Sziasztok! :)
Nos, ezzel a kis szösszenettel szeretnék Nagyon Boldog és Békés Karácsonyi ünnepeket kívánni minden olvasómnak! Köszönöm, hogy vagytok! ♥
Ui.: Lehetséges, hogy ez a rész is benne lesz majd egyszer a blogban, de nem garantált!
Kellemes ünnepeket! :)
 

- Az év 365 napjából bármelyiket választhatták volna! Miért pont Szentestére kell időzíteni a koncertet? - szorítottam össze a szám és  borúsan hallgattam Harry magyarázatát.

- Mi is ezt kérdeztük, de a szervezők hajthatatlanok. Szerintük egy karácsonyi koncert óriási bevételt hozhat és még tovább növeli a hírnevünket. Amikor Zayn meghallotta olyan ideges lett, hogy majdnem nekiesett a főnöknek. Gondolhatod, hogy mennyivel szívesebben lennék veled, mint hogy a színpadon töltsem az estét - mormolta kedvetlenül, mire egy sóhaj szakadt ki belőlem. - Sajnálom, kicsim. Lea ott van valahol?

- Persze, éppen a díszeket pakolja - mosolyodtam el a gondolatra és a nappaliba sétáltam, ahol a kicsi a kanapén nézegette a színes gömböket. - Apa az - suttogtam a fülébe, majd átadtam neki a telefont. Pár pillanatig még figyeltem, ahogy gyermeki örömmel, pici kezében szorongatja a telefont és ecsetelni kezdi Harrynek, milyen kincseket talált a díszek között, majd a konyhába sétáltam, hogy ellenőrizzem a sülő mézeskalácsokat.

A konyhapultnak támaszkodva kibámultam a kavargó hóesésbe és haraggal gondoltam a koncertszervezőkre, hogy újra sikerült tönkretenniük a családi ünnepünket. Pedig már mindent elterveztem! Meghívtam anyát és apát vacsorára, miközben karácsonyi dalok szólnak a rádióból Leahvel feldíszítettük volna a fát és a lakást, mire Harry hazaér és még a sütésre is rávettem magam, ami igazán nagy szó. Attól eltekintve, hogy anyának világ életében étterme volt, én a lehető legkevesebb időt töltöttem a konyhában, így nem ragadt rám sok minden a sütés-főzéssel kapcsolatban.

- Anya - pördült ki Leah a konyhába, mire mosolyogva lehajoltam hozzá - már amennyire a hasam engedte - és karomba véve besétáltam vele a nappaliba. - Na, mesélj, Napsugár - leheltem egy puszit az arcára és letettem a kanapéra.

- Apa azt mondta, ma nem tud jönni, de holnap vagy holnapután hazaér - közölte szomorú arccal és az ölembe mászva hozzám bújt.

- Tudom, kincsem. De ne félj, jól meg leszünk mi. És nagymama meg nagypapi is nemsoká megérkezik. Nem akarjuk őket ilyen rosszkedvűen várni, ugye? - öleltem magamhoz és csikizni kezdtem, mire csilingelő hangon felkacagott, ami nekem is őszinte, boldog mosolyt csalt az arcomra.

Leah egy hat éves felhőtlen boldogságával aggatta a díszeket a fenyő ágaira, őt még nem viselte meg annyira, hogy Harry nem lehet velünk a szeretet ünnepén, persze neki is hiányzott.
Engem viszont már annál inkább. Miközben a süteményeket díszítettem a fehér habbal, akaratlanul is elejtettem pár könnycseppet, de gondosan ügyelve arra, hogy Lea meg ne lássa, a szomorúságommal csak elrontanám a boldogságát. Már majdnem kész voltam, csak pár süti volt még hátra, mikor megszólalt a csengő dallamos hangja.

- Kinyitom! - kiáltott fel Lea magas hangon és már hallottam is a trappoló lábak zaját, majd ajtónyitást, végül Leah vidám kacagását és izgatott pusmogást. A kislány öröme nekem is mosolyt csalt az arcomra és miután megtöröltem a kezem, én is beléptem a nappaliba, hogy üdvözöljem a szüleimet.

Arra számítottam, hogy apa mackós ölelésében találom a lányomat, amint pajkosan sugdolóznak, ahogyan mindig is tették, ha valamit terveltek. Ehelyett azonban egy férfi emelte éppen a nyakába Leaht, hogy az felrakhassa a csillagcsúcsot a fenyő tetejére és az hivatalosan is elnyerhesse a karácsonyfa nevet. Bár háttal álltak nekem, mégis rögtön felismertem a vastag kabátba és sapkába burkolózó alakot, de megvártam, hogy megforduljon és a zöld tekintet bebizonyította: nem tévedtem. Hatalmas vigyorral az arcán lerakta Leaht és kitárta a karját, én pedig rohamléptekben indultam meg felé és a karjába vetettem magam.

- Hogy kerülsz ide? - suttogtam a kabátjába szorosan magamhoz ölelve, még az sem érdekelt, hogy nyakig havas.

- Már a színpadon álltam, mikor rájöttem, hogy nekem most nem ott kellene lennem és ezzel a srácok is így voltak, ezért elnézést kértünk a rajongóktól és eljöttünk. Szerencsére megértették, így nem lesz gond. Mindig is mondtam, hogy nekünk vannak a legszuperebb rajongóink - rázta a fejét mosolyogva, mint aki maga sem hiszi el. - De azt hittem, te is tudod, hogy sosem hagynám ki a Karácsonyt a családommal - mormolta zöld szemét az enyémbe fúrva, amitől melegség járta át az egész testem. - Na, és hogy van a kis fickó? - simította a kezét a pulóveremre.

- Olyan mozgékony, mint te - nevettem fel még mindig boldog hitetlenkedéssel és egy pillanatra sem engedtem el, attól tartva, hogy ez csak egy álom és amint kiengedem a kezemből, szertefoszlik.

- Az apjára hasonlít - húzta ki magát büszkén és lehajolva egy puszit lehelt a hasamra, majd felegyenesedett és a zöld tekintet ismét az enyémbe fúródott. - Boldog Karácsonyt, Holly!